2010.03.09 16:53 - Lilla, Rita

Gutenberg-galaxis 2.0

100% címkék: divat könyv kultúra internet magazin Gutenberg nyomtatás

Számítógépünket bekapcsolva, a tévé távirányítója után kutatva, vagy kedvenc CD lemezeink között nézelődve, bizonyára a legutolsó dolog amire gondolunk, a kultúra hanyatlása. Miért is tennénk, hiszen az internet sohasem látott mértékben könnyíti a kommunikációt és lényegében másodpercekkel az események után hírt kaphatunk a tragédiákról, a képernyő által pedig kicsit a borzalmak részeseivé válunk. A könyvnyomtatás hajnalán, Johanes Guttenberg bizonyára nem gondolta, hogy találmányával mekkora lavinát indít el, arról pedig fogalma sem lehetett, hogy közel hatszáz évvel később minden megváltozik, amit addig nyomatott médiumként tartottunk számon. A változás okát természetesen az internet elterjedésében kell keresnünk, és persze saját magunkban is, amikor nem fizetünk nyolcszáz forintot egy magazinért, hanem inkább az online kiadványt lapozgatjuk.

A Gutenberg-galaxis kifejezés bizonyára sokatok számára ismerősen cseng, hiszen főiskolán vagy egyetemen, ha csak néhány szó erejéig, de biztosan elhangzott a fogalom. A minket körülvevő mediatizált világ hihetetlen mértékben befolyásolja a tudatunkat, a társadalmi rétegződést, és nem utolsó sorban véget vet az írásbeliség korának. A könyvek nélküli világ víziója jóllehet már hosszú évek óta a fejünk felett lebeg, mégis messzinek tűnik, hiszen úgy tűnik, a könyvek romantikájától nem szívesen szabadulunk. És ha már a Gutenberg-galaxisról értekezünk, muszáj beszélünk a fogalom atyjáról, Marshall McLuhan-ről, kinek neve szintén ismerősen csenghet, csak úgy mint világfalu-elmélete, valamint a "médium maga az üzenet" gondolata. Ha hisztitek ha nem, ez a filozófus, irodalmár, kommunikációkutató az, aki elvezet minket az egyik legtrendibb sajtótermékhez, ugyanis a McLuhan volt az a professzor, kit védőszentjének választott a Wired magazin. Na, akkor most mi van? Az, hogy bár a világ lassan tényleg aprócska faluvá zsugorodik és az írásbeliség egyre inkább kikopik a hétköznapokból, a kortárs művészetet, közéletet és a divatot mesterien ötvöző magazinok napjainkban is sikeresen működnek. Ezek a kiadványok előttünk többnyire ismeretlenek, hiszen legalább Bécsig kell utaznunk, hogy beszerezzük a legújabb lapszámok valamelyikét, ettől viszont még érdemes ügyesen lavírozni a nyomatott magazinok labirintusában, hiszen mesés kincsekre bukkanhatunk, jóllehet először elveszettnek érezzük magunkat, mint Alíz a nyúl üregében. Mi most térképet adunk a kezetekbe, nézzétek csak!

Wired

Az 1993 márciusától megjelenő Wired magazin nyomtatásban havonta, online pedig folyamatosan informálja kultúráról, technológiáról, gazdaságról, politikáról és közéletről az olvasóit. Az újságot tizenhét évvel ezelőtt Louis Rossetto újságíró és társa Jane Metcalfe alapította. A kiadvány mostani tulajdonosa Condé Nast Publications, akik Kaliforniában adják ki hónapról hónapra, de ma már két nemzetközi kiadással is bővül, hiszen Angliában és Olaszországban is megjelenik.

A Wired sikere az innovációban és az újításban rejlik, ezt pedig a szakma is jutalmazta, hiszen az első négy évben kétszer is elnyerték a National Magazine Awards for General Excellence díját. A magazin véleményére adnak a technika iránt érdeklődők, főleg azért mert a Wired minden évben összeállítja a technológia és a kutatás-fejlesztés meghatározó vállalatai listáját, amin mérvadó, hogy ki hányadik helyre kerül. A listák állításában a Wired nagyhatalom, hiszen az előbb említettek mellett minden évben megalkotja a vaporware nevű rangsort is, amely a leginkább várt, de nem megvalósult technikai fejlesztéseket tartalmazza. Az alapító-főszerkesztőt, Kevin Kelly-t pedig a kultúra és a netes gazdaság egyik fő szakértőjeként könyveli el a sajtó, a net és magazinok kapcsolatát forradalmasító táblagépek kapcsán többször is nyilatkozott a főszerkesztő. Minden lapszám roskadásig tele van lebilincselő cikkekkel, a legforróbb szívvel ajánljuk.

Jalouse

A francia Jalouse magazin évente tíz lapszámmal jelentkezik, sőt mi több, nemcsak tájékozódhatunk belőle, hanem szórakozhatunk is. A szexi stílusban készülő divattal, művészettel foglalkozó lapnak ugyanaz a kiadója, mint a jól ismert L'Officiel magazinnak. A Jaloue sajnos csak francia nyelven jelenik meg. A nemzetközi bloggerek ennek a kiadványnak a divatanyagait is úgy figyelik, mint bármelyik másik ismert lapét.

Out

Az Out magazin különlegessége, hogy meleg férfiaknak szól, ráadásul az 1992-ben először megjelent számukkal úttörőnek számítottak ezen a területen. Az Out havonta egyszer Amerikában jelenik meg angolul, szerkesztése sokban hasonlít a GQ-hoz. Alapító-főszerkesztője Michael Goff, jelenleg pedig Aaron Hicklin a főszerkesztő. A kiadvány leginkább szórakoztató magazinnak nevezhető, foglalkozik életmóddal, de a meleg férfidivattal is. Az Outnak olyan nagy nevek dolgoztak már, mint például a félőrült, és sokak által imádott fotós, Terry Richardson.

Nylon

A Nylon magazin friss, lendületes és fiatalos. A kiadvány 1999-től jelenik meg havonta Amerikában a Nylon Holding Inc. gondozásában, Marvin Scott Jarrett főszerkesztő vezényletével. Az újság főleg divattal és popkultúrával foglalkozik, de persze zenéről, művészetekről, dizájnról, technológiáról, utazásról és sztárokról is szó esik benne. A mostani főszerkesztő mellett a Nylon alapítója között volt Jaclynn Jarrett, Mark Blackwell, Michael "Mic" Neumann és a modell Helena Christensen, aki ma már nem vesz részt a magazin munkájában. A divat, stílus és radar rovatok mellett külön rovata van az újság online verziójának, mely csak a férfiaknak szól.

V magazin

A V magazin szintén egy divatra összpontosító amerikai magazin, ami havonta jelenik meg. Stephen Gan főszerkesztő irányítása alatt az újság foglalkozik a divat mellett kultúrával, zenével és művészetekkel, mindennel, ami a fiatal generációt érdekelheti. A magazinnal dolgozó fotósok között csak olyan nagy neveket találunk, mint Inez van Lamsweerde és Vinoodh Matadin, Hedi Slimane, Mario Testino, Mario Sorrenti, valamint Karl Lagerfeld.

Purple Fashion

Az angolul és franciául is elérhető francia magazin a Purple Fashion először 1992-ben jelent meg, akkor még Purple Prose néven, később 1995-ben jött egy váltás, a mostani formáját pedig 2004-ben nyerte el. A félévente megjelenő párizsi és New York-i székhelyű divattal, kultúrával és művészettel foglalkozó kiadvány főszerkesztője Olivier Zahm.

L'Officiel

A cikkben szereplő magazinok közül ennek a története nyúlik vissza a legrégebbre, hiszen ez a francia kiadvány 1921 óta jelenik meg, 2008 óta pedig férfiaknak szóló kiadással is rendszeresen jelentkeznek. Az első főszerkesztő Andrée Castaniée volt, hozzá csatlakozott George Jalou, aki a magazin művészeti vezetője lett. Később a kiadvány olyan nagy tervezőknek segített az elindulásban, mint Pierre Balmain, Cristobal Balenciaga, Christian Dior, és Yves Saint Laurent. Manapság fiatalosan és lendületesen áll hozzá az újság a divathoz, és ezzel vívja ki az olvasók elégedettségét.

AnOther

A Dazed Group érájában működő lapot 2001-ben alapították, címlapján pedig a hoolywoodi hírességektől egészen a vezető politikusokig sokan szerepeltek már. Persze az AnOther sem csak print formában érhető el, sőt online változatát érdemes rendszeresen olvasgatni, többek között kiváló blog- és újdonságajánlója miatt. Összességében a divat, a művészet, az irodalom és a közélet tökéletes fúziója, címlapja pedig mindig hibátlanul sikerül. Ha pedig inkább print formában olvasgatunk magazinokat, az AnOthert még így is érdemes betenni a kedvencek közé, hiszen videótartalmat is bőven találunk az oldalon: a Marion Cottilard közreműködésével készült fotósorozat werkfilmje kihagyhatatlan.

Exit

Az Exit magazin oldalára térve kapásból próbára teszik vizuális állóképességünket, hiszen a háttér színe folyamatosan változik, méghozzá nem a retinakímélő árnyalatokból merítkezve. Természetesen az Exitben is olvashatunk divatról, zenéről, filmekről, sőt, még utazásról is. Na persze nem a Neckermann katalógusokra hajazó formai világot kell elképzelnünk, hanem a Föld legkülönfélébb tájain fellelhető érdekességekről és olyan rendezvényekről, melyről nem olvashatunk minden útikönyvben. Ars poeticájuk szerint óriási befolyással bírnak, mindemellett a a világ legtehetségesebb fotósainak és művészeinek biztosítanak publicitást. Pr szöveg? Bizonyára az, ettől függetlenül a honi és nem túl színes piacról kitekintve információs- és vizuális sokkot okozhat, persze csak pozitív értelemben.

i-D

Világjáró ismerőseink gyakorta meglepnek minket egy i-D magazinnal, amiket aztán nagy hévvel lapozgatunk, és sosem pakoljuk el őket messzire, hogy alkalomadtán mindig kéznél legyenek. Rajongásunk nem véletlen, hiszen az 1980 óta megjelenő lap legfőbb szándéka az inspiráció, bár kezdetekben speciálisan a londoni punk szubkultúrának készítették. Az elmúlt harminc évben azonban bőven kinőtte magát a kiadvány, és persze online is elérhető, ahol szintén szuper videótartalmakat találhatunk. Ha ráuntunk a mozgóképekre, érdemes átnézni a címlapok gyűjteményét hiszen rengeteg meghökkentő, a szokásos kompozícióknál jóval eltérőbb megoldással találkozhatunk. Mára az i-D a kortárs kultúra megkerülhetetlen neve lett, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint azoknak a művészeknek, modelleknek, divattervezőknek a névsora, akik elsőként az i-D-ben szerepeltek: John Galliano, Rick Owens, Alexander McQueen, Helmut Lang, Lily Cole...

Self service

Ha szeretjük a rendhagyó tipológiát és lay out-ot, biztosan gyorsan megkedveljük ezt a magazint, ami a már említett kiadványokhoz hasonlóan ötvözi a divatot, a kultúrát, összességében afféle stílus magazin. A művészi meztelenkedésben is élen jár a francia lap, elég annyit mondanunk, hogy a híres/hírhedt fotós, Terry Richardson is készített már sorozatot a magazin hasábjaira. Bár az online kiadás még várat magára, külföldi újságárusoknál vagy dizájn boltokban mindenképp érdemes átlapozni a legújabb példányt.

Zoo

A kortárs művészet kedvelőinek online kötelező olvasmány, print változatából pedig nem árt egy-kettőt elhelyezni a könyvespolcon. Leginkább azoknak érdemes naprakészen figyelni az oldalt, akik már megunták azokat a divathíreket olvasni, amiket minden, a témában kicsit is érintett sajtótermék megjelentetett. Ha pedig örömmel szemezgetünk kortárs művészek alkotásai között, vagy mondjuk gyakran utazunk európai nagyvárosokba, ahol örömmel megnézünk egy-egy kiállítást, akkor a Zoo online kiadványa a lehető legideálisabb hely a kulturális csemegézésre.

Bon

Bon, vagyis jó - mondják a franciák, és az erre a névre keresztelt magazin valóban nomen est omen, hiszen Svédország egyik legkeresettebb magazinja. A hájp nem véletlen, hiszen a Bon is, mint sok más magazin, felismerte, hogy a képek és a szöveg kiegyensúlyozott arányára nem feltétlenül kell ügyelni, már ha olyan fotósorozatokat közölnek, amik minden körítőszöveg nélkül megállják a helyüket. A 2004 óta megjelenő magazin egyelőre megugrotta az összes akadályt, és semmi kétségünk afelől, hogy a jövőben is így lesz ez. Nálunk persze hiába keresitek bármelyik újságárusnál, jó hír azonban, hogy az online kiadványban szabadon lapozgathatunk.

2010.03.09 09:35 - trapphenci

Minden szónak súlya van

80% címkék: kommunikáció vita disputa

A vitatkozás művészete már az ókorban nagy kincsnek és fegyvernek számított. Napjainkban is ugyanúgy szükség van jó  szónokokra és vitatkozókra, ennek alapjait pedig korán le kell fektetni. Még a kilencvenes évek közepén indult egy országos kezdeményezés a középiskolákban, amely szórakoztató és játékos formában, tanított meg a kulturált vitára, az eszmecserére, az érdekek verbális érvényesítésére. Én nagyon élveztem ezeket a szessönöket, főleg nyaranta, amikor egy teljes hétre le lehetett menni Zánkára, disputa-táborba.

Az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete és a Külügyminisztérium EU Tájékoztató Szolgálata újra alkalmat biztosít a középiskolásoknak a vita megtanulására, hiszen áprilisban, hazánkban európai uniós témában először az ő kezdeményezésükre valósul meg a Vita-csata vetélkedő középiskolás diákok számára. 

Napjainkban talán különösen fontos leszámolni a „vita” szó pejoratív  értelmével és belátni, hogy az építő vitatkozás segíti a határozott véleményformálást és a sztereotípiák felülvizsgálatát. Az angolszász nyelvterületről származó disputa – vitakultúrát fejlesztő játék, mely immár verseny-formában is igen elterjedt Európa-szerte – segítséget nyújt ebben. A nyilvános beszéd tudománya az ókortól kezdve része az oktatásnak, hiszen a megszólalni és érvelni tudás a közéletben való részvétel alapfeltétele volt már ekkor is. A disputázás mára már az egész világon népszerű, különösen a középiskolákban és a felsőoktatási intézményekben.

olvass tovább!

2010.03.09 08:02 - Marosvölgyi Rita

Sírjaik domborulnak

100% címkék: halál sztár híresség sír temető

Egy híresség halálával még korántsem ér véget a sikertörténet, hiszen szellemi hagyatékától, személyes varázsától, esetleg a művei jogdíjaiból befolyt összegekről még hosszú évekig hangos lehet a sajtó. Mindegy, hogy tragikus hirtelenséggel, vagy hosszú betegség után távozik a sztár az élők sorából, a rajongók fanatizmusát gyakran csak növeli a tragédia. Michael Jackson halála ékes példája ennek, hiszen még a hazai maroknyi rajongótábor is beöltözve, egymás nyakában zokogva búcsúzott a sztártól. Ha igazán rajongunk valakiért, érthető módon a kiválasztott sztár sírja igazi zarándokhely lehet, afféle kedvelt úti cél, ahol gyertyát gyújtunk, vagy leteszünk egy szál virágot. Aki még sosem tapasztalta a megszállott rajongás ezen szintjét, vagy sosem tudott a végsőkig elmerülni egy adott művész szellemi produktumában, bizonyára nehezen értheti meg, hogy milyen a kiválasztott sírjánál állni. Nem véletlenül beszélünk szellemi produktumról és művészeti alkotásokról, hiszen szeretetünk és megbecsülésünk tárgya lehet akár egy költő, vagy egy író is, nem kell pusztán a nagy színészóriásokra koncentrálnunk.

Világszerte megannyi olyan zarándokhely van, ami egyszerre hely a megemlékezésre, a rajongók összegyűjtésére és nem utolsó sorban az elhunyt végső nyughelye is. Bár azt nem mondhatjuk, hogy egész iparág épült a hírességek sírjainak felkutatására és bemutatására, mégis vannak olyan nyughelyek, amik kivételesek, és szüntelen figyelemnek örvendenek. Nézzük, melyek ezek!

Diana hercegnő

A tragikus hirtelenséggel elhunyt hercegnő végső nyughelye családja althorpi birtokán, Northhampshireben található. Ha emlékeztek a hercegnő temetésére, biztosan beugrik annak a hatalmas vaskapunk a képe, ahová begurult a hercegnőt szállító autó, és ahová már nem engedték be a sajtó képviselőt. A nyughely ma is hasonlóképp védett a kíváncsi szemektől, bár minden évben, július és szeptember között látogatható a a Diana tiszteltére épített emlékmű, mely a végső nyughelyet biztosító sziget mellett fekszik. Igen, hiszen a hercegnő testét a birtok hatalmas tava közepén lévő szigetre temették, amit viszont csak a családtagok látogathatnak.

Nyughelyeket itt találsz!

Bruce Lee

A legendás harcművész/színész sírját a seattlei Lakeview temetőben találjuk, ami mindmáig rajongók ezereinek zarándokhelye, sőt a világ túloldaláról is vonzza az érdeklődőket: a színész ötvenharmadik születésnapjára három férfi indult útnak Mongóliából, hogy elzarándokoljon Lee sírjáig. Útközben bőven gyalogoltak is, hiszen a hét hónapig tartó túra során fejenként öt bakancsot nyűttek el. Bruce Lee 1973-ban váratlanul hunyt el, nem sokkal harminckettedik születésnapja előtt, halálnak hivatalos oka pedig az aszpirin kiváltotta allergia volt. A hivatalos formula mellett azonban él egy legenda, miszerint Lee-n átok ült, Hong Kong-i házát pedig démonok szállták meg. Mindenki döntse el, hogy melyik verziót hiszi el, bár a titokzatos halálesetet erősít meg a tény, miszerint Lee fia, Brandon hasonlóan furcsa hirtelenséggel távozott, mikor A holló című film forgatásán éles lövedéktől szerzett halálos sebet. A tragédia 1993-ban következett be, épp apja halálnak huszadik évfordulójának évében.

olvass tovább!

2010.03.08 08:07 - Séllei Lilla

Online kontra offline

100% címkék: vásárlás közösség

Az online kontra offline témát már millió nézőpontból és millió területen megvizsgáltuk, de most találtunk egy újabb érdekes kimutatást, ami az online és offline boltok forgalmát hasonlítja össze. A kördiagrammról számos érdekességet leolvashatunk a vásárlási szokásokról, bár azt nem árt megjegyezni, hogy a felmérést az amerikai lakosság körében végezték.

A grafikon azt szemléltei, hogy bizonyos kategóriák teljes fogyasztásának mekkora részét teszi ki a webes értékesítés és mennyit a hagyományos bolti eladás. Annak ellenére, hogy a valóságos boltokban még mindig többet vásárolunk, vannak bizonyos fogyasztási cikkek, amelyeknek a netes értékesítése meghaladja az offline-t. Melyek ezek a termékkörök? Például zenét és videókat 74%-ban inkább a neten veszünk, az irodai felszereléseket majdnem 68%-ban inkább online szerezzük be, de bútort, elektronikai termékeket, ruhákat, könyveket, magazinokat szintén inkább néhány kattintással szerzünk. 

A grafikon nagyobb méretben itt látható.

2010.03.05 15:08 - zsofi

Nyakig a kakiban

84% címkék: széklet higiénia világ

Besétálsz a drogériába, hosszasan válogatsz a klópapírok között, rétegszámokat nézel, színek, illatok és minták között válogatsz. Kiválasztod a kamillás három rétegűt, a medvék sportolnak - témájú rajzosat vagy ha háztartási megszorító intézkedések vannak, hát a legolcsóbb, szürkésbarna dörzsölőset. Szemed végigfut a nedves kendők részlegén is, a dobozos és utántöltős pakkok rendezett során, ám ilyet most nem választasz, pedig tudod, manapság egy jól felszerelt, higiénikusnak mondott toalett alapkelléke ez. Kosaradba dobsz azonban egy pumpás, folyékony kézmosót, esetleg utántöltőt vagy csak egy szappant, és persze hogy a perem alatt is rend legyen, valami komolyabb vegyszert is hazahurcolsz. Otthon szépen mindent kicsomagolsz, és már trónolhatsz is, rögtön felhasználva az európai ember átlagos napi vízfogyasztásának (két-háromszáz liter) egy részét. (A két-háromszáz literből naponta mintegy hetven litert a vécé öblítésére használunk fel.) Hétköznapi esemény ez, nincs benne semmi különös.

Kivéve, ha a 2.6 milliárd ember közé tartozol, akiknek jelenleg nem áll rendelkezésükre semmilyen mellékhelyiség. Ez a szám a föl hét milliárdos lakosságát tekintve finoman szólva is hatalmas. Természetesen ez nem csak azt jelenti, hogy kényelmetlenségeik támadnak az ürítkezés kapcsán, hanem azt is, hogy megfelelő csatornahálózat híján saját és környezetük életét veszélyeztetik minden egyes pottyantással, és sajnos ez meg is történik: az adatok szerint a világon tizenöt másodpercenként meghal egy gyerek a szennyezett víz következtében, a WHO pedig egyenesen úgy véli, a fejlődő országokban az összes megbetegedés nyolcvan százalékáért a szennyezett víz felel. Becsléseik szerint kétmillióan halnak meg évente a szimpla hasmenéstől, ennek nagy része gyerek, és akkor még nem beszéltünk olyanokról, mint tífusz, kolera és egyéb fincsiségek. A gyerekek mellett a nők is kiemelten veszélyeztetettek, részben a menstruációs időszak érzékenységéhez kapcsolódó fertőzések okán, részben a terhesség alatti és szülés utáni sérülékeny időszak miatt, nem utolsósorban pedig azért, mert számtalan szexuális bántalmazás éri őket, mikor egyedül, védtelenül indulnak éjszaka dolgukat végezni. Úgy vélik, a mellékhelyiségek hiánya komoly ok abban is, hogy mind kevesebb lány fejezi be az iskolát.

olvass tovább!

2010.03.05 15:00 - trapphenci

Vörös szegfű

80% címkék: virág csajok ünnep

Minden nő életében eljön az a pillanat - akár már kislányként -, amikor március 8-án egy hímnemű megajándékozza egy szál virággal. Velem ez egészen kislányként esett meg, és természetesen az apám hozott zavarba ezzel. Mert én tényleg zavarban vagyok, ha nőnapra virágot kapok. A Valentin-napon ajándékozókat meg egyenesen kínosnak tartom. De most nem erről beszélünk, hanem egy olyan ünnepről, amelynek a lényege rég kiveszett, és fura módon, pont az a szocialista rendszer ölte meg, amelyik kvázi létrehozta. Lesz itt minden - vörös szegfű, harcos amazonok, talán még a szinglik is előkerülnek...

Nőtörténelem

Tévedés lenne azt hinni, hogy a modern kor hozadéka a nők egyenjogúságra való törekvése. Már az ókori Görögországban voltak határozott kezdeményezések annak érdekében, hogy a nők nagyobb figyelmet, több megbecsülést kapjanak. Emlékezzünk csak Lüzisztratára, aki megtagadta a szexet, és erre buzdította a nőtársait is, hogy így befolyásolják a férfiakat - céljuk az volt, hogy véget vessenek a háborúnak. Nagyobb ugrással eljutunk a francia forradalomig, amelynek során a nők választójogot követeltek maguknak is, persze sikertelenül, de a zászlóra tűzött "Szabadság, egyenlőség és testvériség" szellemisége minimum ezt megkívánta az akkori csajoktól. Az egyenlő jogok kivívása az ipari forradalom hozadéka volt, amelynek során kialakult, hogy a nők is munkába álltak, és nem csak otthon voltak teljes értékű emberek. 1857. március 8-án New Yorkban az utcára vonultak a textilgyári munkásnők, emberibb munkafeltételeket, magasabb jövedelmet követelve. Majdnem tíz év telt el addig, míg a Nemzetközi Munkásszövetség - ez az I. Internacionálé - 1866-ban meghozta azt a határozatot, amely végleg eldöntötte, hogy a nők hivatása lehet a munkájuk, tehát nemcsak a tűzhely mellett élhetnek teljes életet. Érdekes módon, még harminc évvel később is szükség volt arra, hogy a kommunista Clara Zetkin a nők munkához való jogáról szónokoljon, és arról, hogy igenis a nőknek is legyen beleszólásuk a társadalmat érintő eseményekbe.

A történetírás szerint az első nőnapot az Egyesült Államokban tartották meg február 28-án, mégpedig 1909-ben. Más források szerint azonban a következő évben, a II. Internacionálén határoztak arról, hogy a nők választójogainak a kivívásáért úgy is küzdenek, hoy minden évben tartanak ilyen napot - ennek hatására 1911-ben Svájcban, Dániában, Németországban, Ausztriában tartották meg a Nemzetközi Nőnapot. Hat év elteltével Oroszországban - az ottani időszámítás, tehát a Julianus-naptár szerint - február 23-án nők tízezrei tüntettek munkát, békét és kenyeret követleve. II. Miklós és a cárizmus megbukott, polgári kormány alakult, és a nők végül megkapták a szavazati jogukat, így vált véglegessé a nőnap dátuma, ami az általunk is használt Gergely-naptár szerint március 8-a. Ebből a két eredettörténetből is látható, hogy ez nem holmi kommunista ünnep, hiszen az USA-ban sosem volt kommunizmus, politikai ideológiáktól mentesen jött létre ez az ünnep, amelyet sajnos a mi kultúránkban pont a kommunizmus alatt degradáltak odáig, hogy nem maradt más tartalma, mint a vörös szegfű, esetleg narancssárga gerbera, vagy a hóvirág. Így aztán 2010-re bőven eljutottunk odáig, hogy már mi nők sem igénylünk különösebb megemlékezést, sőt a legtöbben azt sem tudjuk, hogy milyen gyökerei vannak ennek az ENSZ által is világnapnak tartott dátumnak.

olvass tovább!

2010.03.05 09:35 - zsofi

Mik vogymuk?

100% címkék: társadalom emberek

Gondolnád, ember vagy, de tévedsz. Most megszavazhatjuk, mik vagyunk leginkább a nap mint nap ránk aggatott szerepek közül. Módszertanilag nyilvánvalóan sántít a dolog, és tisztában vagyunk vele, hogy ezek keverékei vagyunk, s ezek együttesen teszik ki az embert, ám mégis ragaszkodunk hozzá hogy megtudjuk, melyikkel azonosulunk leginkább.