Biztos van, csak én nem ismerek olyan embert, aki ha választhat a két vezető üdítőipari márka közül, akkor a Pepsit választaná - legalábbis ami a kólát illeti. Többnyire akkor iszunk Pepsit, ha olyan helyen járunk, ahol nincs más, mondjuk moziban vagy velük szerződött szórakozóhelyen. Fogalmam sincs, hogy mi van e mögött, hogy valóban annyival rosszabb-e az íze, mint a Coca-Cola kólája vagy egyszerű brand szimpátia alapján döntenek-e az emberek. Nálam avatottabb kólakóstolók nyilván kifejtik majd, és tudom, ideológiák vannak bőven, hisz olyan fogyasztót is ismerek, aki még a dobozos és az üveges között is különbséget vél felfedezni. (Biztos forrásból állíthatjuk azonban, hogy a két edénybe pontosan ugyanaz a töltet kerül.)
A Pepsi tehát valamilyen oknál fogva az örök ezüstérmes szerepét játssza, és ezen valószínűleg nagy arculati megújulása sem segít majd sokat. Én tegnap szembesültem először élőben az új logóva és dizájnnal, bár vegyes érzéseket váltott ki belőlem, összességében úgy vélem, sokkal jobb, mint volt. Komoly váltás ez komoly pénzért, de nézzük, honnan is indult mindez, és hova jutott!
Az üdítőitalt jó sok évvel ezelőtt, az 1800-as évek végén egy patikus kotyvasztotta ki, nevezett Caleb Bradham, és Brad's Drink néven futott. Hamarosan azonban új nevet kapott, ekkor jött be a Pepsi, részben az ital pepszin tartalmára utalva, amiről tudjuk jól, hogy egyik emésztőenzimünket takarja. Ezért lehet jótékony hatású a kóla a gyomorproblémák esetén - és Bradham céljai között is az emésztés elősegítése szerepelt többek között. Az eladások igen erőteljes ütemben emelkedtek az elkövetkezendő években, egészen 1931-ig, mikor csődöt jelentettek - a világháború utáni cukorár-növekedés és a nagy válság hatására. Ekkor Roy C. Megargel megvásárolta a márkát, ám hamarosan ő is becsődölt, és ekkor jött Charles Guth és vállalata, a Loft Inc. (Érdekesség, hogy ekkoriban a Coca-Colának több alkalma is nyílt volna megvásárolni a Pepsit, ám egyszer sem kíván élni ezzel a lehetőséggel.)
Életem első ismert sajtja a trappista. Azt hiszem sokáig fogalmam sem
volt róla - ínséges nyolcvanas évek - , hogy másféle sajtok is
léteznek. Persze lehet vele vicceskedni, hogy a név kötelez, sőt
bevallom, ezt a humort talán én kedvelem a legjobban - ennyit a
humorérzékemről -, mert amikor nem értik a nevemet, akkor mindig a
trappista sajtra hivatkozom. Puccos vendégségben voltunk a szüleimmel,
amikor először láttam sajttálat. Elbűvölt az sokféleség, némelyikről -
fekete sajt - nem is
hittem el, hogy ehető. Persze a gyermeki kíváncsiság hajtott, így
mindet megkóstoltam, azt hiszem ekkor szerettem bele a sajtokban,
olyannyira, hogy általános isiben nem volt érthetetlen, hogy Kvarg
Lipinek csúfoltak. Épp a minap fogalmazta meg nagyon frappánsan valaki,
hogy mit jelent számára a sajt: "Ami másnak a csoki, az nekem a sajt."
Mi ez? Sajt
Savanyított
tehén, kecske, juh, esetleg bivalytejből készül, felfőzik, majd
préselik, mikor már összeállt. Rövid ideig pasztőrözik a tejet, mielőtt
sajttá lesz, mert - a nap kifejezésével élve -, a patogén
mikroorganizmusok így elpusztulnak. Ez azt jelenti, hogy nem okoz semmi
betegséget bennük, nem maradnak olyan káros mikroorganizmusok, amelyek
ezt előidézhetnék. Egy olyan baktériumtenyészettel oltják a sajtnak
előkészített tejet, amelynek segítségével érlelődik - természetesen
fűszerezhetik is a sajtokat. Számtalan sajtféle jön így létre, a világon
több száz, de talán több ezer féle sajtot is kedvelnek az emberek.
Elkülöníthetőek keménységük szerint, a zsírtartalmuk által, a tej
eredetét tekintve, és természetesen a feldolgozás, érlelés módja és
hossza alapján. Ókorból eredő legenda, amely meghatározza a sajt
születését, ez is mint olyan sok
minden, egy véletlennek köszönhető gyönyör. Egy arab nomád tejjel
töltött meg egy nyeregtáskát, hogy azt fogyassza az úton, ameddig
keresztüllovagol a sivatagon. Több óra után lovaglás után megállt, hogy
szomját oltsa, s látta, hogy a tej sápadt vizes folyadékká vált,
melyben szilárd fehér darabokban vált ki a sajt. A nyeregtáska egy
fiatal állat gyomrából készült, s így egy alvasztó enzimet
tartalmazott. A tejet valójában a rennin, a forró nap és a lovas
mozgásának keveréke változtatta át ehető formájúvá.
Így készül a sajt
Egyáltalán
nem egyszerű az az eljárás, amellyel minőségi sajtokat lehet
összehozni, Juli sem tanulja meg, kivéve azt az egyszerű, házi sajtot,
amit még a nagyanyjától tanult, és nemsokára megoszt veletek. Nos, a
sajtkészítéshez, mint említettem számtalan dolgot kell előteremteni,
csak a tejjel rengeteget kell foglalkozni: zsírtartalom beállítása,
alvadóképesség turbózása, savfok beállítása, érlelése, alvasztás,
aztán, ha ez már alvadék lett, felvágni, melegíteni, kimérni,
formázni, és amikor már majdnem sajtunk van, azt még forgatni,
préselni, fűszerezni, szikkasztani, érlelni kell. És ezek csak az
ujjgyakorlatok, még szó sem esett a minőségi követelményekről, amelyek
még a levegő páratartalmát és a bacik fajtáit, mennyiségét is előírják.
Ha mindent jól csináltunk, a sajt a következő összetevőket tartalmazza:
zsír, víz, só, kazein, ásványi anyagok.
Írtunk már arról, hogy maradék ételeket hogyan lehet a leggazdaságosabban felhasználni úgy, hogy ismét finom étel legyen belőlük. Az egyik legjobb módszer, ha a maradék ételekből, esetleg egy teljes adagnak nem elkészíthető alapanyagokból rakott cuccokat gyártunk. Persze lehetünk céltudatosak is, készíthetünk kapásból valami izgalmas ételt sok-sok összetevőből.
Ó, az a ragu...
Bevallom nektek, eddig csak úgy készítettem lasagne-t, hogy megvettem azt a kompakt dobozt, amiben volt szósznak való por, tészta és összedobtam. Persze finom volt az is, de nem hagyott nyugodni az a sok adalék ami benne volt, bármennyire is gyors és fincsi. A hétvégén megint megkívántam ezt az olasz rakott tésztát, hát gondoltam egy merészet, és nekiláttam elkészíteni azokból az alapanyagokból, amelyek otthon megtalálhatóak voltak. A klasszikus receptet követtem, és be kell valljam, valami eszméletlen végeredményt kaptam. Kell egy kiló darált hús, fokhagyma, vöröshagyma, bazsalikom, kakukkfű, petrezselyem, paradicsomszósz - lehet sűrített paradicsom, vagy te is összenyomhatsz egy-két friss paradicsomot -, öt-hét deci tej, négy evőkanál liszt is kell, nyolc-tíz deka vaj, só, olaj és a tészta. A tésztát te is meggyúrhatod, de szerintem még elfogadható a bolti is. Nagy lebbencstésztát, vagy speciálisan lasagne tésztát vegyetek.
Akkor lássuk, hogyan áll össze az étel! Lepirítunk némi vöröshagymát, majd mikor már jó fonnyadt, akkor beletesszük ebbe az olajba a darált húst, és pirítjuk. Először elkezd kijönni a húslé, amikor ezt elsülte, akkor jó a hús. Amikor kész, fűszerezzük: egy kis kanál petrezselyem, egy kis bazsalikom és még kevesebb kakukkfű, két gerezd fokhagymát is nyomjunk bele, majd tegyük bele a paradicsomszószt. Egy kiló húsnál négy nagyobb paradicsomnyi szósz kerüljön bele, körülbelül négy deci, ha gyári a szósz. Ha ezzel megvagyunk, jöhet a besamel mártás elkészítése. A vajat megolvasztjuk, majd nagyon lassan beleszórjuk a lisztet, és folyamatosan kevergetjük. Figyelem, ez három kezes munkafolyamat! Nagyon kell keverni, hogy ne csomósodjon be, és egy-egy kanál liszt után fél-fél deci tejet is hozzá kell önteni. Összesen négy kanál liszt és fél liter tej szükséges. Olyan állagú legyen a besamel, mint a palacsinta tészta vagy kicsit sűrűbb. Na, ha ez is megvan, végre jöhet a rakás! Egy közepes tepsit vajazzunk ki, tegyünk az aljára a besamelből úgy, hogy ellepje, majd terítsük le az első sor tésztát - természetesen a tészta nyers-, besamel, majd egy réteg a raguból, aztán sajt, besamel, tészta, besamel, ragu, sajt.. és így tovább, de a vége a sajt legyen, és néhány karika paradicsom. Azért kell a besamel, hogy megpuhuljon a tészta, azt szívja fel ugyanis. Száznyolcvan Celsius-fokon negyven percig kell sütni, és kész.
Még tavaly - tehát több, mint kettő hónappal ezelőtt -, egyik ételrendelésünk jutalmaként, kaptunk egy doboz Danone Activia Bifidus ActiRegularis aszalt szilvás joghurtot. Hűtés nélkül tároltuk mostanáig, kíváncsiak voltunk, hogy hónapokkal azután, hogy lejár a joghurt szavatossága, mit fogunk tapasztalni a doboz belsejében. Mivel nem puffadt fel a doboz, sejtettük, hogy hiába is számítunk burjánzó penésztelepre, izgatottan mocorgó joghurt maradékra, de azért kinyitottuk.
Nos, a képen egy 2009. december 19-én lejárt szavatosságú tejtermék látható. Összetétele: pasztőrözött tej, aszalt szilva, cukor, glükóz-fruktóz szirup, módosított kukoricakeményítő, pektin, guar gumi, aroma, nátrium-citrát, kalcium-citrát, sovány tejpor - miért van benne tejpor, ha van benne tej? - tejfehérje, élő joghurt kultúra és a francia cég által bejegyzett baktériumkultúra: Bifidus ActiRegularis, némi búza, mogyoró és más diófélék is fellelhetőek benne. Az előírás szerint a dobozban lévő tartalom a jelzett időpontig fogyasztható, tíz Celsius-fok alatti hőmérsékleten tárolva.
Megkóstoltam. Arra gondoltam, hogy mégis mi bajom lehet? Legfeljebb borzasztóan savanyú lesz, vagy keserű, esetleg csípős. Nos, amire végképp nem számítottam fincsi aszalt szilvás joghurt íze volt. Egyetlen oka van annak, hogy nem ettem meg, méghozzá az, ami nem késztet a legfrissebb Danone joghurt megevésére sem, nevezetesen a disznócsont reszelék. Mi mindig ezzel hárítjuk el, ha megkínálnak minket gyümölcsjoghurttal, ettől lesz ugyanis olyan frankó állaga, és az is lehet, hogy ettől fogyasztható a Danone Activia Bifidus ActiRegularis joghurt, két hónappal a szavatossági idő lejárta után...
Bevallom nektek, hogy a levesekkel mindig is hadilábon álltam. Először is, gyermekként nem szerettem a leveseket, kivéve háromfélét: húsleves, gyümölcsleves, paradicsomleves. A többit ímmel-ámmal ha megettem. Aztán, mikor tanulgattam főzni, sokkal bátrabban belevágtam egy-egy sült elkészítésébe, mint egy leves megfőzésébe. Néhány éve, amikor saját lakásba költöztem, párosodtam, rájöttem, hogy a levessel elég sok mindent el lehet érni, ráadásul a legegyszerűbb ételféleség, mégis káprázatos tud lenni.
Mivel húsvét előtt járunk, sokan böjtölnek ilyenkor - ha nem vagyunk rutinos hús nélkül táplálkozók -, nehezebb lehet húshagyó ételeket készíteni úgy, hogy az valóban változatos legyen. Kifejezetten erre a tél végi, böjti időszaknak a kedvelt folyékony tápláléka a böjti bableves. Szükséges hozzá: húsz deka szárazbab, tíz deka sárgarépa, fele ennyi petrezselyem, egy kisebb fej vöröshagyma, és néhány szem krumpli, persze ne a fél kilós génmanipuláltakból valót használjuk. A fűszerek: fokhagyma, babérlevél (ez az a levél, ami a bab íze kedvéért van, bár ezért a humorért, azt hiszem nem terem babér), só, fűszerpaprika. A babot néhány órán át, ha lehet, egy teljes éjszakán keresztül áztassuk vízben. A zöldségeket kockázzuk fel, és a babbal együtt hideg vízben tegyük fel főni, a fűszernövényekkel együtt: maximum két-három gerezd fokhagyma, az egész hagyma, két-három babérlevél, só szükséges. A bab fő meg a legkésőbb, így azt kóstolgassuk, ha kész, kicsit megszórhatjuk a tetejét pirospaprikával és már lehet is tálalni. Könnyű, rántás és hús nélküli leves ez. Persze a tálalást követően a tejfölt nem szabad kihagyni belőle.
Ha valaki tesz a böjtre és húsevő is, akkor annak a legmegfelelőbb talán a gazdag leves, ilyenkor tél végén. Ebben van energia bőven. Kell hozzá: negyed kiló marhahús, egy sárga-, egy fehérrépa, egy fej vöröshagyma, két nagyobb szem buri, egy zsemle, egy tojás, olaj, pirospaprika, marhahúsleves kocka, bár ez simán kihagyható, csak a tuning kedvéért. A húst megmossuk, felkockázzuk, a zöldségeket megpucoljuk, felnyessük. Most jön a profi része: a beáztatott zsemlét kinyomkodjuk - ez egyszerű -, és most kell egy "click & mix" botmixer, vagy egy húsdaráló, ugyanis a húst a sárgarépával, a fehérrépával, a zsemlével és fél hagymával le kell darálni, sózni, borsozni, majd beleütni a tojást és gyúrni, gyúrni, gyúrni. Amikor már elég jól összeállt a massza, gombócokat kell gyúrni belőle, olyan diónyi méretűeket. Ezután jön az alaplé, amelyet úgy készítünk el, hogy megmaradt fél vöröshagymát apró kockákra szeljük, olajon megpirítjuk, sózzuk, paprikázzuk - ekkor már nem sül, lehúztuk a hőről, különben keserű lesz -, majd felöntjük egy liter vízzel, beletesszük a marhaleveskockát, (de természetesen, ha van lefagyasztva marhaleves alaplé, akkor az még tökéletesebb), beledobáljuk a gombócokat és lassú tűzön megfőzzük, olyan fél óra alatt. Ha kész, beletesszük a felkockázott burgonyát és addig főzzük, amíg nem lesz puha. Kész.
Elég gyakran sütök muffint, de bevallom, hogy még sosem jutott eszembe, hogy a női vendégeknek lányos, a pasiknak pedig maszkulin nyalánksággal készüljek. Velem ellentétben egy David Arrick nevű fazon úgy gondolta, hogy a vérbeli pasiknak vérbeli muffin dukál. Hogy mi lett a végeredmény? G.I Joe terepszín cukormázat nyalogat az ujjairól.
Ha az amerikai sütikre gondolunk, amik valahol a muffin és a mi krémes-mézes süteményremekünk között vannak, akkor biztosan beugrik, hogy ezek a papírkosárban kisütött édességek általában rózsaszínek, szivárványszínű feltét van rajtuk - összességében megállnák helyüket Barbie szülinapi zsúrján is. Épp ez volt az a tulajdonság, ami tettekre sarkallta David Arricket, aki elindította Butch Bakery elnevezésű vállalkozását, ami férfias sütiket kínál. Természetesen számolnunk kell a sztereotípiákkal, ugyanis az ötletgazda szerint, ami terepszínű, az csakis férfias lehet, így természetesen van terepszínre mázolt süti, de fa ihletésű és tyúklábmintás kiszerelés is.
David saját elmondása szerint, boltjában a hentes találkozik a vajkrémmel, így süteményei ötvözik a férfias megjelenést az igazi kulináris élvezettel. Bizony, mert ezek az édességek nem pusztán külsejükkel, hanem tartalmukkal is csábítják a férfi vásárlókat, hiszen szinte minden tészta tartalmaz alkoholt, így a rum, a sör, a whiskey és a konyak is alapvető hozzávalóknak számítanak. Ha bárki kételkedne a műszaki rajzokkal is illusztrált sütik sikerében, azt el kell keserítenünk, mert bár egyelőre csak az "édesszájú hentesek" csak Manhattanbe, Brooklynba és Queensbe szállítanak, a kezdeti sikereken felbuzdulva nem kizárt, hogy lassacskán beveszik egész New Yorkot, mert nagyon úgy tűnik, hogy férfias kiállású édességekre igenis van kereslet.
Úgy tűnik szeretitek a recepteket, mi meg szeretünk főzni, csak úgy, szakácskönyv nélkül improvizálva, úgyhogy ismét összeszedtünk néhány gyorsan elkészíthető, hétköznapi receptet. Hogy szó ne érje a ház elejét, és hogy megelőzzünk minden elit picsogásos vádnak, a lehető legolcsóbb receptjeinket vettük elő. A vega vád ettől még előkerülhet, de a hús drága, én pedig nem eszem, ez van. Majd ti beírjátok őket, jó?
Céklás-narancsos krumplipüré A sztori igen egyszerű, alig kell hozzá valami, mégis sokkal különlegesebb és izgalmasabb, mint az egyszerű krumplipüré. Fogsz pár szem burgonyát, megpucolod, felkockázod és lábosba dobod. Ezek után fogsz egy kisebb fej céklát - ízlés kérdése, hogy mennyit teszel bele, aki bírja, bátran tegyen bele feleannyit, mint amennyi burgonyával dolgozik, ha fanatikus céklás, akár még többet. Összekockázzuk ezt is, beledobjuk a lábosba, megsózzuk, és fedő alatt szépen megfőzzük. Nem árt, ha marad az alján egy pici főzővíz, mert akkor rögtön ezzel pépesíthetjük - én botmixerrel szoktam. A végén dobjunk bele némi vajat - persze ezt ki is hagyhatjuk, ha tetszik az állaga így -, ha kell, sózzuk, borsozzuk, belereszeljük egy narancs héját, belefacsarjuk egy fél narancs levét, és már ehetjük is. Olcsó, laktató és nagyon finom. Én magában is imádom, de készíthetünk mellé bármit, akár natúr csirkemellet vagy bármilyen fasírtot, például az alábbit.
fu milyen nevet találtam iwiwen,,én biztos megváltoztatnám a helyében..Szopos a családi neve:)
na ja.elvegre tavasz nincs is.na ezert edzem en a seggem majd holnap:O
